Gondolat

A liberálisok és feministák egyik legfőbb érve a hagyományos nemi szerepek ellen, hogy korlátozó jellegűek. Ahhoz hogy valaki hagyományos értelemben "jó nő" legyen, nem lehet kopasz, borostás és nem járhat gépzsíros kezeslábasban. (A példa persze szélsőséges, de arra talán jó lehet, hogy megvilágítsa a témát.) Tehát "szét kellene törni ezeket a hagyományos szerepképeket"; igenis lehessen jó nő az, aki kopasz, stb.
Csakhogy ez így a valóságban nem igazán működik. Meg lehet tanítani az embereket, hogy erőszakot tegyenek magukon, és ne nevezzék rondának a ronda nőket (csak példa), de nem lehet megtanítani senkit arra, hogy olyan dolog tetsszen neki, ami nem tetszik.
Nomeg illene abba is belegondolni, hogy mi történik, ha a hagyományos szerepeket szétzúzzuk. Annak idején egy háziasszonynak pontos fogalmai voltak róla, hogy vele szemben mik az elvárások. Tudta, hogy mit és hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy megfeleljen az igényeknek; a cselekedetei után pontosan felmérhette, hogy mit csinált jól vagy rosszul; pontosan tudhatta, honnan és milyen segítséget kaphat ahhoz, hogy a szerepében sikeres legyen. Ezek után a megfelelő erőfeszítés elegendő volt ahhoz, hogy szerepét "letudja", abban legalábbis elfogadható teljesítményt nyújtson, ergo boldog, de legalábbis nyugodt lehessen.
A szétzúzott képekkel ez nem megy. Ha valaki kitör a "korlátozó" szerepekből, járatlan területre téved. Felállíthat magának megfelelő célokat, de nagyon nehezen kaphat visszaigazolást arról, hogy amit csinál, azt a környezete mennyire fogadja el; fejlődött-e és ha igen, akkor mennyit; honnan kaphat segítséget ahhoz amit csinál.
Vannak persze összeszedett és koherens személyiségű emberek, akik mindenféle visszacsatolás nélkül is jól megvannak. Nem érdekli őket, hogy mások jónak vagy rossznak tartják viselkedésüket. Csakhogy az ilyen erős jellemek kevesen vannak, ráadásul nem is igazán biztos, hogy ilyen (kissé antiszociális) embereket kéne ezentúl követendő példának tartani.
A többiektől elvenni a hagyományos szerepeket viszont embertelen kínzás. Egy hétköznapi háziasszonyt és családanyát kizökkenteni jól meghatározott szerepeiből garancia arra, hogy ne legyen boldog. Úgyhogy a feministák és liberálisok legyenek szívesek ezt tolerálni. Hagyják meg a lehetőséget arra, hogy az emberek a már bevált módszereket válasszák a saját ötletek mindenáron való megvalósítása helyett.
Létezik olyan ember, akinek nincsenek jó saját ötletei. Ettől ő nem rosszabb mint mások, de ne erőltessük rá a "szabadságot" ha nem kéri.

A régi, de nem szép időkben az erősebbik nem elnyomta a gyengébbiket. Ezen nem nagyon lehet vitatkozni, elég csak a vonatkozó zsinatra gondolni, ahol az akkori egyházi vezetők nagy nehezen megszavazták, hogy a nők tulajdonképpen emberek. Csakhogy azok az idők már elmúltak.

A feminizmus eredetileg - kialakulása idején - nagy és nemes célokért küzdött. A női választójog ennek a legjobb példája: törvényben volt szabályozva, és gyakorlatilag alacsonyabbrendűvé minősítette a nőket.
De elérkezett a pillanat, amikor az ilyen "hálás" témák elfogytak. Gyakorlatilag a feminizmus elérte célját, hiszen törvényi és társadalmi értelemben a nők teljesen egyenjogúak lettek a férfiakkal. Csakhogy azok, akik a femimista mozgalomban jól érezték magukat, netán erkölcsi/anyagi hasznuk származott belőle, nem akarták abbahagyni a harcot. Így vált a feminizmus megoldásból problémává.
Ma már egyetlen jól definiálható, egzakt célpontja sincs a feminizmusnak; olyan hatszázhetvenedrangú kérdésekkel foglalkoznak, mint pl. hogy az utcai táblákon milyen nemű stilizált figurák "szerepelnek". Hol van ennek a fontossága ahhoz képest, hogy egy nő anno törvényileg kisebb értékű volt, mint egy férfi?! Hol van ebben az az elnyomás, amivel a férfiak kényük-kedvük szerint rendelkeztek a nővel?
Miért jó az a társadalomnak, hogy a szűkös erőforrásokból ilyen jelentéktelen témákra kell pazarolni? Emberek halnak éhen és fagynak halálra az utcán, miközben az útmunkálatokat jelző táblákat lecseréltetik egyesek, mivel az "micsoda soviniszta elnyomás, hogy az útburkoló munkások ábrája férfi". Nem hiszem, hogy van olyan nő, akit az ő lelki érzéseiben bánt, hogy az említett táblára férfi-figura van skiccelve. Ha mégis lenne ilyen, küldjék már el pszichiáterhez.

Kihívást intéznék a feministákhoz:
Mondjanak csak egyetlen olyan témát, amiben a nők törvényi, vagy komoly társadalmi hátrányban vannak a férfiakhoz képest.
Már most előrebocsátom, az, hogy "Jóska bá lenézi a nőket" vagy "van egy köcsög aki írt egy soviniszta könyvet" nem minősül ilyennek.

A wikipedia vonatkozó cikkéből csak pár szót ragadnék ki, ami most engem érdekel:

"the means of production are mostly privately owned and operated for profit"

Magyarul a termelési eszközök (gyárak) magánkézben vannak, és a profit miatt üzemeltetik őket.

Első ránézésre ezzel nincs semmi baj, már az előző században is természetes volt. Csakhogy valójában nincs ebben semmi "természetes".

Hogyan lehet profitot termelni? Olcsón kell előállítani valamit, és drágán eladni. Minél nagyobb az árrés, annál jobb, tehát minél olcsóbb vackot minél drágábban kell a szerencsétlen vevőre rásózni. Az egész rendszer arra épül, hogy a vevőt - téged - minél jobban átverjék.

Nem kell sokáig keresni, ha példákat akar az ember arra, hogy ez miért igazán rossz. Menj be az első boltba, nézd meg az első élelmiszert, ami a kezedbe kerül. Láthatod, hogy a drága természetes hozzávalókat a lehetőségek szerint olcsóbbakkal helyettesítik. Tej helyett van reggeli ital, vaníliás sütemény helyett gazdaságos vanília jellegű ízesítésű sütemény jellegű pékáru, satöbbi, satöbbi. (Ez azt az érdekes mellékszálat hozza fel, hogy érdemes minél kisebb cégektől vásárolni, mert azoknak kevesebb pénzük van kikutatni, hogy milyen tevekakival pótolhatnák a termékükben a drága természetes élelmiszereket; lásd knorr leveskocka vs virgin leveskocka.) Nem tartom szerencsés dolognak, hogy minden élelmiszeripari vállalat azt kutatja, hogyan lehetne az én kajámban a klasszikus értelemben vett élelmiszert valami olcsóbb mesterséges anyaggal pótolni.

Persze ugyanilyen példa lehetne a repülőgépek fejlődéstörténete is; ki ne örülne annak, ha repülés közben eszébe jut, a biztonsági rendszereket az a cég szállíthatja a repülőgép-gyártónak, aki a legolcsóbb ajánlatot tette. Halleluja.

A középkorban az építőmesterek belevésték a nevüket a falba, hogy mindenki tudja, ők csinálták a házat. Manapság már az elkészülés évében elkezd lehullani a vakolat a legtöbb építményről.

Minden termék és szolgáltatás egyre silányabb. Hála ennek a felfogásnak, ahol minden a pénz körül forog. Ha nem lenne a kapitalizmus fejlődésével egyidejűleg technikai fejlődés, már szétesett volna a civilizáció. Így még a javuló technológiák elviszik a romló minőséget. Bár ha a gépkocsikra gondolunk, régen egy német autó 30 évig flottul működött, manapság meg az is megesik, hogy gyári hibásan hozzák. A régi jó japán elektronika szintje is sikeresen elérte a tajwanit.

Jelenleg a legnagyobb "hype" a cigánybűnözés körül van. Megy a sz*rdobálás oda-vissza, előrelépés semmi. Terminológián és ideológián vitatkozik a jónép ahelyett, hogy megoldást keresnének a bajokra.

Öntsünk először is tiszta vizet a pohárba.

1. A cigánybűnözés szó nem jelenti, hogy minden cigány bűnöző lenne. A "fiatalkorú bűnözés" összetétel sem jelenti, hogy minden fiatal bűnöző lenne. Egyszerűen csak meg kell nevezni valahogy egy jelenséget, és per pillanat nincs megfelelőbb kifejezés. A cigánybűnöző szó jelentése egy olyan cigány, aki bűncselekményeit nem-cigányok ellen követi el. Tulajdonképpen mondhatnánk rá, hogy rasszista (értsd: utálja a fehéreket), de a rasszista szó egy ilyen szövegkörnyezetben értelmezési zavarokat eredményezhetne. Használjuk tehát a "jól bevált" szakkifejezést: cigánybűnöző.

Valójában nem olyan bonyolult ez:

• fehér bánt fehéret, cigány bánt cigányt: bűnöző
• fehér bánt cigányt: rasszista
• cigány bánt fehéret: cigánybűnöző

Itt a fehéret nem-cigány értelemben használtam, az egyszerűség kedvéért. Persze akit egy okfejtés tartalma nem érdekel, az nyugodtan emelhet formai kifogásokat, folytatva a sz*rrágás évtizedes hagyományait.

Tehát azon vacillálni, hogy létezik-e cigánybűnözés, értelmetlen dolog. Természetesen létezik, csak nem azt jelenti, hogy minden cigány bűnöző lenne, hanem azt, hogy vannak olyan cigányok, akik bűncselekményeiket minden esetben nem-cigányok ellen követik el.

Épp ezért, ahogy a fenti kis felsorolásból is kiviláglik, a cigánybűnöző pont ugyanabba a kategóriába esik, mint a rasszista, tehát ellene a liberálisoknak ugyanolyan fröcsögő szájjal kéne támadni, mint a rasszisták ellen. Mégsem teszik. Miért? Mert a legtöbb liberálisnak fogalma sincs a liberalizmus néhány fontos sajátosságáról, csak a TV-ben hallotta, hogy a cigányokat (melegeket, zsidókat, stb.) elnyomja a szemét többség, ezért azokat minden eszközzel támogatni kell. Ja, és a velük kapcsolatos nyilatkozatokban el kell határolódni a szemét elnyomó többségtől, vagyis már a semleges nyilatkozat is megengedhetetlen -> aki nem liberális, az náci. A vasárnapi liberálisoknak csak annyi jön le az egészből, hogy a szegény ártatlan cigányokat védeni kell körömszakadtukig. Ha kicsit objektívebben vizsgálnák a körülményeket, rácsodálkozhatnának egy-két dologra.

2. Kivel van a baj?

A tipikus szuicid-liberalista válasz, hogy a cigányokkal semmi baj nincs, a probléma egyetlen okai a rasszisták. Namármost. A világ tele van különböző kisebbségekkel. Vannak sárgák, melegek, bélyeggyűjtők, keresztények, cigányok, nekrofilek, satöbbi. Ha valaki rasszista (=hisz a saját rasszának fensőbbrendűségében), akkor nyilván minden más emberi fajtát lenéz. Érdekes módon Mo-n leginkább csak a cigányokkal van baj. Ez egy jó jel arra, hogy aki szerint van baj a cigánybűnözéssel, de egyébként semmi baja a négerekkel, kínaiakkal, az valójában nem rasszista ember.

Ide tartozik még a szintén nagyon "népszerű" börtönstatisztikák kérdése. Nyilvánvaló, hogy egyértelmű számadatok birtokában nem lehetne kétségbe vonni a probléma létezését, ezért a liberálisok első dolga a statisztikák betiltása volt. Hogy ezzel csak a tisztánlátást tették lehetetlenné, azt hiszem egyértelmű. Jelenkori számadatok híján az ember két dologhoz fordulhat: a régebbi statisztikákhoz és a börtönviselt ill. börtönben járt emberek szubjektív (de pártatlan) véleményéhez. A legutóbbi hivatalos adatok kábé 10 évesek, és pontosan azt támasztják alá, amit a börtönbenjártak véleménye, azaz: a börtönben a cigányok a lakosságban elfoglalt arányaikhoz képest felülreprezentáltak. Magyarán szólva valami nincs rendben a cigányság körül, és ennek nem a rasszisták az okai, hiszen az egyik legvadabb rasszistaként számontartott Tomcat sem juttatott személyesen börtönbe egyetlen cigányt sem. Ha egy cigány bűnt követ el, magyarázhatja azt a szegénységgel vagy bármi mással, de végsősoron csak magát okolhatja a tényleges bűnelkövetés miatt. Van a világon számtalan kisebbség, ami a cigányokét messze meghaladó szegénységben él, mégsem válik a bűnözés melegágyává.

3. El kell tudnunk különíteni gondolatban a problémát az okoktól és a megoldásoktól. Nem kell nekünk a cigányságot kollektíve elítélnünk vagy hibáztatnunk ahhoz, hogy kimondhassuk, létezik velük kapcsolatos probléma. Először tisztázni kell a jelenlegi helyzetet, és utána teljes erővel az okok felkutatása felé lehet fordulni. A szuicid-liberalista megoldás, hogy a probléma létét tagadva fejüket a homokba dugják, nem vezet sehová. Nem lehet lerasszistázni valakit azért, mert tényeket vizsgál, és okokat, megoldásokat keres. Nyilvánvaló, hogy a cigányok nehéz helyzetben vannak Mo-n, de ezen csak akkor tudunk hatásosan javítani, ha nem próbáljuk álszent módon a felelősség egészét a többségi társadalom nyakába varrni.

4. A cigánybűnözés kérdését távol kéne tartani az aktuálpolitikától. Kontraproduktív, ahogyan a jobb- és baloldal egymást csapkodja a cigányokkal. Miközben a "liberálbolsevik" és "fasiszta" kiabálás zajlik, a cigányok (és magyarok) helyzete fikarcnyit sem javul. Jelenleg a cigányok csak "muníció" a politikai pártok számára, amivel egymásra lehet tüzelni. Objektív és elfogulatlan vizsgálatokra lenne szükség, amiből már eleve kizárnak minden "érintett" felet a Jobbiktól a Szadeszig.

A liberalizmus kifejezés a latin libertas szóból származik, melynek jelentése szabadság. Kőegyenes magyarításban a liberalizmus tehát "szabadságizmus", vagyis egy olyan gondolati rendszer, melynek központi eleme a szabadság.

A békés egymás mellett élés viszont megkövetel néhány kompromisszumot, ezeket szokták egy ideje törvényekbe foglalni. Nyilván (legalábbis a jelenlegi európai értékrend szerint) ölni, lopni nem szabad, ezeket nyilván a liberalizmus sem propagálhatja.

A fenti két bekezdés tartalmából össze lehet rakni egy működő liberalizmus vezérgondolatát: Legyenek mindenkinek egyenlő jogai; ne korlátozd senki szabadságát addig, amíg ő nem sérti meg mások jogait, szabadságát.

Namármost ebből viszont egyenesen következik az, hogy liberális elveket csak azokkal szemben lehet alkalmazni, akik maguk is tiszteletben tartják azt. Hitlerrel szemben nem lehet liberálisnak lenni. Muszáj nem tolerálni a nézeteit, hiszen azok elnyomó jellegűek.

Ez az, ahol a legtöbb "vasárnapi liberális" elbukik, hogy ezt az alapvető igazságot nem érti meg. A liberalizmus az emberek tökéletes egymás mellett élését hivatott elősegíteni, és épp ezért kell a liberális rendszerrel szembefordulókat azonnal és korrekt módon eltávolítani a társadalom testéből. Egy bűnözővel szemben nem lehet toleránsnak lenni semmilyen indokkal: akár meleg, akár cigány, akár félkarú rabló, ha egyszer törvényt sértett, akkor önként kívül helyezte magát a liberalizmus hatályán. Amíg be nem bizonyítja, hogy megjavult, addig nem lehet liberális nézetek alanya (sem tárgya, állítmánya, stb.).

A liberalizmusnak azon irányzata, amelyik a bűnözőket igyekszik megmenekíteni a jogos büntetésüktől, teljesen öngyilkos jellegű. Egy társadalom nem tolerálhat semmi olyat, ami a saját létét veszélyezteti. Tehát ha - teszem azt - franciahon földjére szeretné tenni a lábát egy muzulmán, aki előre kijelenti, hogy tűzzel-vassal terjeszteni kívánja szent hitét, akkor a legvéresebb szájú liberálisoknak is "szent kötelessége" őt kívül rekeszteni az országhatáron. Ebben nincs semmiféle rasszizmus, semmiféle xenofóbia; ez egyszerűen egy társadalom egészséges önvédelmi reflexe. Aki nem képes tiszteletben tartani a szabályokat, az ne jöjjön ide. Maradjon ott, ahol az ő szabályai vannak érvényben.

A gyengeelméjűség maximuma a TGM-féle szuicid-liberalizmus, aminek egyetlen fő szabálya, hogy muszáj mindent tolerálni, kivéve az egyén önvédelmét. Tehát ha Párizs utcáin egy banda felgyújtja a kocsidat, akkor a lázadáshoz való jogát gyakorolja, de ha te ezért odamész és fejbevered, akkor egy szemét rasszista vagy, akinek börtönben a helye. A mozgássérült idős hölgy, akit a "forradalom" idején az arab fiatalok felgyújtottak, a "jogos felháborodás" alanya, de ha visszaüt a mankójával, náci. Mondhatnék persze közelebbi példát is, de arra sokkal agresszívebben reagálnának a helyi liberálisok. Dehát... Lássuk :)

Ha egy cigány megkésel az aluljáróban, akkor tulajdonképpen ő az áldozat és nem te; szegény megélhetési bűnöző csak azért szúrt meg tizenhétszer, hogy kenyeret és tejet vehessen a mobilod árából éhező, elnyomott családjának. De ha te történetesen képes vagy megvédeni magad, és meg is teszed, azonnal kiderül, hogy fasiszta, rasszista szemétláda vagy, aki ok nélkül gyűlöli a cigányokat. Ismerős lehet ez nagyjából Loydi esetéből, akiről ugye kiderült, hogy egyedül rátámadt a tizenötszörös túlerőben lévő cigánybandára, mert ő annyira rasszista volt. Nyilvánvaló, hogy minden olyan ember, aki egyáltalán képes lehetne ilyesmire, már rég diliházban csücsül rácsok mögött. Egyértelmű, hogy Loydi egy rablótámadás áldozata volt, szó sem volt ott semmiféle rasszizmusról.

Node vissza a liberalizmushoz... Jó lenne ez az elmélet, csak ésszel kéne alkalmazni.

Az országnak most arra lenne szüksége, hogy a szélsőségesek (a liberálisok is) egy lépést tegyenek az arany középút felé. Nem lehet mindenkit lefasisztázni, aki szerint a nemzetiségi bűnözők ellen határozottan fel kell lépni.

A liberális gondolkodás gyakorlatilag az egyetlen normális lehetőség arra, hogy élhető és fejlődőképes világot teremtsünk, de a józan észt nem szabadna feláldozni semmiféle utópia oltárán.