A feminizmus eredetileg - kialakulása idején - nagy és nemes célokért küzdött. A női választójog ennek a legjobb példája: törvényben volt szabályozva, és gyakorlatilag alacsonyabbrendűvé minősítette a nőket.
De elérkezett a pillanat, amikor az ilyen "hálás" témák elfogytak. Gyakorlatilag a feminizmus elérte célját, hiszen törvényi és társadalmi értelemben a nők teljesen egyenjogúak lettek a férfiakkal. Csakhogy azok, akik a femimista mozgalomban jól érezték magukat, netán erkölcsi/anyagi hasznuk származott belőle, nem akarták abbahagyni a harcot. Így vált a feminizmus megoldásból problémává.
Ma már egyetlen jól definiálható, egzakt célpontja sincs a feminizmusnak; olyan hatszázhetvenedrangú kérdésekkel foglalkoznak, mint pl. hogy az utcai táblákon milyen nemű stilizált figurák "szerepelnek". Hol van ennek a fontossága ahhoz képest, hogy egy nő anno törvényileg kisebb értékű volt, mint egy férfi?! Hol van ebben az az elnyomás, amivel a férfiak kényük-kedvük szerint rendelkeztek a nővel?
Miért jó az a társadalomnak, hogy a szűkös erőforrásokból ilyen jelentéktelen témákra kell pazarolni? Emberek halnak éhen és fagynak halálra az utcán, miközben az útmunkálatokat jelző táblákat lecseréltetik egyesek, mivel az "micsoda soviniszta elnyomás, hogy az útburkoló munkások ábrája férfi". Nem hiszem, hogy van olyan nő, akit az ő lelki érzéseiben bánt, hogy az említett táblára férfi-figura van skiccelve. Ha mégis lenne ilyen, küldjék már el pszichiáterhez.
Kihívást intéznék a feministákhoz:
Mondjanak csak egyetlen olyan témát, amiben a nők törvényi, vagy komoly társadalmi hátrányban vannak a férfiakhoz képest.
Már most előrebocsátom, az, hogy "Jóska bá lenézi a nőket" vagy "van egy köcsög aki írt egy soviniszta könyvet" nem minősül ilyennek.
Utolsó kommentek